Oldalak (menü)

Az ezüst gyógyító hatása, története:

Az ezüst története

Az ezüst sokoldalú és jótékony hatása régóta elismert. Az ősi Görögországban, Rómában, Főniciában és Macedóniában már használatos volt különböző fertőzések kezelésére, megelőzésére, Hippokratész – az „orvosok atyja” – szerint az ezüst kiválóan alkalmas vágott sebek gyógyítására, szívproblémákra, nagyra becsülte vértisztító, valamint fertőtlenítő hatását. Már az akkori kortárs „gyógyszerkönyvben” is megtalálható volt a leírása.

Későbbiekben felismerték hasznosságát kolera, szifiliszgyógyításban, és epilepsziás rohamoknál is. Napóleon és Alexander cár is kiválóan alkalmazta folyóvizek tisztítására, mely után az alkalmassá vált emberi fogyasztásra. Ezt a gyakorlatot alkalmazták első és második világháború során is.

Modern kutatás, tudományos módszerrel

1861-ben Thomas Graham felfedezte, hogy bizonyos alkotók keresztül tudnak hatolni a sejtfalon, míg egyes alkotók nem. Felfedezett egy stabil, köztes anyagi állapotot és képes volt ennek jellemzésére is. Graham felfedezése abban állt, hogy a közegek oldott állapotba tudnak jutni olyan módon, hogy más tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az eredeti közeg. A kolloidok kifejezést használta (a kola=ragasztó kifejezésből) erre a köztes állapotra, mint ragasztó, zselatin és a kapcsolódó közegek voltak számára a legnyilvánvalóbbak ebben az egyedülálló állapotban.

A svájci botanikus von Nageli jegyezte a 19. század legnagyszerűbb felfedezését 1869-ben. Von Nageli alkotta meg az “oligodibamikus” kifejezést ametal hydrosol mikroélettani tulajdonságaira (pl. a réz, ezüst és ón) parányi koncentrációjára. 1884-ben Crede bemutatta 1% ezüst nitrát használatát a …. szemgyulladás megelőzésére. 1897-re az ezüst nitrátot elkezdték alkalmazni Amerikában az újszülötti vakság megelőzésére és a mai napig is alkalmazzák. 1910-re Henry Crookes dokumentálta, hogy bizonyos fémek, amikor kolloid állapotban vannak, erős fertőtlenítőhatással rendelkeznek, de az emberi szervezetre nincs káros hatása. Az oligodinamikus elmélet sok antimikrobiotikus folyamat és termék fejlesztését motiválta.

A 20. század eleji orvosi szakirodalom egy fontos és elrettentő múltbeli leckével indít az ezüstre vonatkozóan. Az akkori tudósok, akik az ezüst alapú gyógykészítmények támogatói és ellenzői is voltak egyben, jellemzően félremagyarázhatóan fogalmazták meg az értelmezhető ismereteket és a helytelenül használt összefüggéseket, mert nem voltak képesek felismerni az ezüst módosulatait, vegyületeit. Ez a tévedés aláásta a hiteles tudásukat az ezüstről. Az ezüst gyógyászati küszöbének korrekt és összefüggésbeli megkülönböztetése máig is megtévesztő maradt a legtöbb tanulmányozó számára. Ez az ezüstre vonatkozó “beskatulyázó” megfigyelés az elkövetkező évtizedekben folyton feszegetni fogja határait mindaddig, amíg a technológia ki nem növi magát ebből a skatulyából.

Népszerűsége csúcsán (1900-tól 1940-ig) több mint egy millió ember kapott intravénás ezüstöt. Használatának indoka az volt, hogy a gyógyhatású ezüst antimikrobás. Medikusi tanulmányaim során lehetőségem volt megfigyelni idősebb orvosokat, amint különböző ezüst formulákat használtak praxisukban. Lenyűgöző volt számomra, hogy az ezüsttartalmú gyógyszereket milyen széles körben használta a klinikusok egy generációja, de az én generációm azt a terápiás módszert egyszerűen abbahagyta. Miért? Biztonsági és hatékonysági bírálatok okozták-e, hogy felhagytak vele?

Az ezüst gyógykészítményekről szóló klinikai jelentések a múlt század elejétől világszerte elkezdtek ömleni a különböző orvosi lapokból. Kezdetben az Amerikai Orvosi Szövetség Lapja foglalt negatív állást. De 11 éven belül igazi forradalom zajlott le az ezüst gyógykészítményekkel kapcsolatosan az orvosi gyakorlatban, mely mindaddig nem csillapodott le amíg az Egyesült Államok kormánya meg nem vette a penicillin szabadalmi jogait (kb. 1940). Ez idő táján (1920-1942) a JAMA cikkek teli voltak a szájon át és intravénásan adott ezüst gyógykészítmények hatásosságával illetve mellékhatásaival. Szorosan az amerikai kutatások után, Nagy Britannia is feltűnően publikált olyan neves szaklapokban, mint a The Lancet és a Brit Orvosi Szaklap. Talán a legmeghatározóbb próbálkozás az ezüst gyógykészítmények hatásosságának és széles körű alkalmazhatóságának átfogó/részletes értékelésére vonatkozóan 1932 körül került publikálásra a Cleveland-i Western Reserve Egyetem Orvosi Karának Gyógyszertani szakának kiadásában.

A hatásosság szempontjából ez a sorsdöntő tanulmány védhetően kimutatta az “ezüst nitrátot” mint összehasonlítási alapot az összes ezüst gyógykészítményre. Sajnos, a tanulmány által okozott izgalom egyidejűleg jelent meg egy kockázati csoportba tartozó pácienssel, akik az ezüstmérgezés jeleit mutatták. Adott a technológia, mely lehetővé teszi “az oligodinamikus Ag+ tiszta hidrosoljával” történő határtalan felületek kialakítását ezáltal alkotva olyan terméket, mely nem csak feltárja az ezüst nitrát nagyobb potenciálját, de ezen felül az ezüstmérgezés jeleinek előfordulását majdhogynem lehetetlenné teszi bármilyen terápia során. Az oligodinamikus (billiomod-fokú/szemcséjű) felületi terület az ezüst alkotók maximális besugárzásakor is csak a lehető legkisebb mértékű besugárzást engedi, így érve el hathatósságot a különböző milliomod nagyságrendű ezüst alkotó részecske leállításával (mely egyértelműen bizonyítja az alacsony felületi besugárzást). Más szavakkal, a technológia ma kisebb mennyiségű, szemcseméretű ezüstöt tud előállítani, amely mérhetetlenül hatásosabb, mint valaha történelmileg lehetségesnek tűnt. Az eredmény a Gyógyászati Index drámai megvilágítása, mely példátlan biztonságot, hatásosságot eredményez és teret ad a paraméterek hivatalos közzétételének. Például az 1970-es évek elején a wisconsini egyetem kutatói – a NASA-val kötött szerződés keretében- meghatározták az ezüst élettani hatásait. Ezek a kutatók képesek voltak az ezüst ionok halálos hatását is kimutatni mikroorganizmusoknál, mely bizonyíthatóan reprodukálható volt de csak 250 milliomod koncentrációnál, amikor a fertőző anyagot több mint 2 órán keresztül in vitro (testen belül) sugározták.

Ezek a tudósok azt is felfedezték, hogy még 50 milliomod koncentráció 4 órán túli vagy ennél kevesebb idejű alkalmazása is nagyon jelentős élettani hatást gyakorol. Az Egyetemi tanulmány a laboratóriumi körülmények között előállított ezüst ionokkal kiválóan működött, bár a megsemmisítési idő hosszú volt. Ezekkel a korai ezüst készítményekkel történő további kísérletek sem gyakoroltak megfelelő mértékű halálos hatást az „antibiotikum–álló” fertőző organizmusokra. Bár a technológia fejlődésével ezek az erősen ellenálló organizmusok újra előkerülnek, hogy legyőzessenek az újezüst gyógykészítmények rájuk gyakorolt halálos hatásától. Ráadásul a megsemmisítési idő drasztikusan lecsökkent. Egy nemrégiben a Juornal of Clinical Ultrasound (2000)-ban közzétett és említést érdemlő in vivo tanulmány szólt egy protokollról, amely szerint ezüst nitrátot juttattak be közvetlenül a hepatic hydatid cisztába, hosszú távú, jótékony hatású eredményekkel. Más bizonyítékok arra utalnak, hogy mind a HCV és a HIV vírusok és más vírushordozók, valamint herpeszre vonatkozó in vitro tanulmányok és a legrosszabb bakteriális fertőzések (antibiotikus kezelésnek ellenálló törzsek) javulást mutattak. Külső és belső katéterek antimikrobális bevonataként ezüstöt használnak, amelyek már kifejlesztésre kerültek latex, poliuretán és teflon eszközökhöz. Ez az ezüst bevonat nagyon hatékony a baktérium blokkolásában, mint az E coli és S aureus, a testbe történő katéter behatolás mentén. Most kezdődtek el az orális és az intravénás state-of-the-art picoscale oligodynamic Ag + -nak a hatékonyságára vonatkozó kutatások. Ígéretesnek tűnő, csúcstechnológiás ezüst termékek állnak már rendelkezésre.

http://csabaviz.nanoweb.hu/